Egy erősen lerövidített fejezet a készülő bélatelepi könyvből...
AZ 1919-20. ÉVI ESEMÉNYEK BÉLATELEPEN
Gyermeknyaraltatás
Bélatelepen
A Tanácsköztársaság
időszaka alatt a nyári hónapokban kisajátították a balatoni nyaralók, villák,
panziók egy részét, s oda budapesti gyerekeket vittek nyaralni. Fonyód is
úticélpontja lett a „proletár-gyerekeknek”.
A Népszavában számolt
be az Internacionálét éneklő proletárgyerekek korabeli balatoni, fonyódi
nyaraltatásról, ebből érzékeltetésképpen hosszabban idézünk, miután témánkhoz
kapcsolódó vonatkozásai megvilágítják a kort: „Szombaton reggel 9 órakor indultunk el a Keleti pályaudvarról
különvonattal a második szállítmánnyal: 700 proletárgyerekkel a Balaton mentén
elterülő üdülőhelyekre. […] Mi Fonyód-Bélatelepen szálltunk ki a különvonatból.
Ez a hely a Balatonmenti üdülőtelepek legszebbike. Százhúsz gyereket vittek a
telepre, akiket a Sirály-szállóban, Lajos-lakban és a különböző villákban
helyeztek el. […] Több gyerek jutott Jankovich-Bésán és Törley volt
pezsgőgyáros három villájába. Baj csak Ripka volt gázgyári vezérigazgató
villájával volt, amelyet az ottani munkástanács mentesített a rekvirálás alól. Másnap,
vasárnap kora reggel Szamuely Tibor elvtárs jelent meg Fonyód-Bélatelepen és a
munkástanácsot vonta felelősségre, mert 700 gyermek részére is van ezen a
telepen hely és csak 350 gyermek részére tettek jelentést és igen sok »nagyúri«
villát mentesítettek. Szamuely elvtárs különben Ripka villáját rögtön rekviráltatta.”
Rónai Ödön csemegekereskedő-kávéház bérlő ill. tulajdonos
Siófokon és Fonyódon is megfordult ebben az időszakban.
A budapesti IV. ker. karhatalmi parancsnokság nyomozása arra
irányult 1919 decemberében, hogy Rónai Ödön Kígyó utcai csemegekereskedő
bizalmas értesítés szerint Siófokon fürdőbiztos és mint ilyen, exponált
kommunista volt. Mindennek dacára lehetővé tették számára az üzletnyitást. … A
házfelügyelőnő azt mondta, hogy Rónai körül semmi gyanúsat nem tapasztalt,
vörösökkel nem érintkezett.
A siófoki fürdőigazgató sem tapasztalt semmi rendkívülit
Rónaival kapcsolatosan, azt tudja, hogy 1919. július 15-én érkezett a nejével
együtt, és a központi szálló 6. sz. szobájában laktak, majd átköltöztek a 16.
sz. szobába. Egy ideig a népjóléti népbiztosság terhére volt ott, aztán saját
költségére. Nem tudja, hogy Rónai bármi különöset csinált volna, fürdőbiztos
nem volt.
[…]
Az ügy minket leginkább érdeklő - érintő részlete egy
bélatelepi villatulajdonos, Papp-Ragány Endre vallomásából világlik ki:
„Rónai Ödön siófoki működéséről nem tudok semmit, de igen is
tudok a fonyódi működéséről.
Rónai megjelent Fonyód-Bélatelep fürdőhelyen, hol a
gyermeknyaraltatási akció fővezetője volt. Mindjárt oda érkeztekor lefoglalta a
Törley-villát, s abban élt az állam költségére egész családjával, még mielőtt
csak egy gyermek is látható lett volna a láthatáron, azelőtt már egy hónapja
50-60 alkalmazott, mindenféle mischposche veszélyeztette a közbiztonságot.
...
Speciel velem szemben s Huszkáékkal szemben Rónai igen
normálisan viselkedett, s nekünk iparkodott a lehető legkevesebb kellemetlenséget
okozni. Ripka Ferenc gázgyári igazgatóval szemben voltak összetűzései, de erre
vonatkozólag ő tudna felvilágosítást adni. Rónaival együtt volt még valami
Klein elvtárs, az nem sok vizet zavart, hanem Hartmann Miksa teljhatalmú lakásrekviráló
politikai megbízott, tipikus zsidó nagy kommunista, rendkívül sok
erőszakosságot, s kellemetlenséget okozott, az összes villalakókat el akarta 24
óra alatt kergetni, mi Rónai közbelépésének köszönheti, hogy nem történt meg. …
Ungár Géza Fonyódon
Szintén a gyermeknyaraltatás kapcsán került előtérbe Ungár
Géza valkányi születésű, 35 éves, izraelita vallású tanár (Andrássy út 33.)
tevékenysége.
A kihallgatás során Ungár elmondta, hogy a szovjet-uralom
alatti tevékenysége az volt, hogy az iskolás gyermekekkel július 26-tól
augusztus 7-ig Fonyódon volt nyaralás céljából, azonban neki a tanácskormány
kiépítésében semmi része nem volt.
Mindenesetre a székesfőváros tanácsa Ungár Géza polgári
iskolai tanárt 1919. július 29-i határozatával állásvesztésre ítélte.
…
Bor Pál festőművész
visszaemlékezése
Bor Pál; Beck (1889. márc. 2. Bp. – 1982. jan. 31. Bp.):
festő- és iparművész, szobrász, grafikus.
A budapesti József Műegyetemen gépészmérnöki oklevelet
szerzett (1911), Párizsban Lucien Simon, Henri Martin és Maurice Denis
tanítványa (1911-1914), ill. az École des Beaux-Arts, valamint az École des Arts
Décoratifs növendéke.
… Hosszas hallgatás után jelentkezett újra (1958-ban). Még
kilencven évesen is alkotott (1980–1981-ben színes üvegbeton ablakokat
tervezett, ezek házgyári előállításának technológiáját is kidolgozta).
Bár az 1929-es Magyar Zsidó Lexikon elismerő szócikket
közölt róla, Bor Pál gyerekkorától kezdve nem szerette a zsidókat,
visszaemlékezésében így írt: „Felekezeti származásomat már kis gyermekkoromban
szégyelltem, és ahol lehetett titkoltam.” (bátyja Auschwitzban pusztult el.)
Önéletrajzi kötetében Fonyódról is írt, az 1919-es események
idején is itt volt :
„[…] [1919] amikor meghallottam,
hogy Rippl Rónai vezetésével Fonyódon művésztelep alakul, jelentkeztem, hogy
lemegyek Fonyódra. […]
Júliusban mentem le Fonyódra. Nem
sokat tudtunk a pesti dolgokról, míg egyszer hír jött a Tanácsköztársaság
bukásáról A hírt vádbiztos barátom hozta, kinek ugyan volt hamis néven Jugoszlávia
felé szóló útlevele, de nem mert elmenni. A zenészek és festők közül sokan
felmentek Pestre. Egy részük velem együtt ottmaradt. Ripka, Bélatelep vezetője
marasztalt, és elintézte, ha már van művésztelep Fonyódon, maradjon meg
továbbra is, és hogy burzsuj családok patronáljanak egy-egy művészt, és kép
ellenszolgáltatásért kosztot kapjunk. Egy kisebb, üresen álló épületbe
költöztünk, és odaköltözött Pestről hozzám menekült barátom is. Őt is beöltöztettük
festőnek. Velünk élt, és kosztolni a Sirály szállodába járt. Sokszor ittunk ott
mi festők, mert a vendéglős képért bort adott nekünk, és így nem volt meglepő
neki, hogy egyik társunk ott étkezik. ... Nem mondtam el
neki a hírt, csak azt, hogy csomagoljon, és megyünk Pestre. Idegállapota nem
bírt volna el ilyen megrázkódtatást. A vonaton, csomagjainkon ülve olvastunk.
»Maguk talán kommunisták?« - mondta egy parasztasszony. „»Miért?« - kérdeztük.
»Mert olvasnak.« Pesten a családomhoz akartam barátomat először beszállásolni.
Gondoltam, ott legkevésbé keresik. Apám borzasztóan megijedt, és megkért, hogy
vigyem el máshova. Az ő családjához vittem, ahol pár hétig, míg én Fonyódra
visszatérve távol voltam, a padláson talált menedéket.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése