2017. július 15., szombat

A FONYÓDI ADY ENDRE UTCA EGY SZAKASZÁNAK TÖRTÉNETI REKONSTRUKCIÓJA : 1897-2017



Fonyódon a 7. számú főközlekedési út meghatározó a város szempontjából. Attól délre alakultak ki a nyaralótelepek, ill. a falusor. Az úttól észak felé találjuk a Balaton déli partján végigfutó vasútvonalat, majd a kikötőt és a Balatont, valamint a közvetlen vízparti utcákat, bennük nyaralóházakat, táborokat.
A város központjában található az az útkereszteződés (Szent István u. – Ady Endre u. – Vitorlás u. – kikötő), amelytől keleti irányban kialakult épületek különösen fontosak (voltak) Fonyód társadalmi-turisztikai fejlődése szempontjából. Ezeket sorba véve a különféle időszakokban képet kaphatunk arról, mindezek hogyan járultak hozzá a település önállósodásához, kis- és nagyközséggé, majd járási székhellyé, s később várossá válásához.

A tárgyalt szakasz az 1929-es fonyódi térképen



Dolgozatomban igyekszem feltárni a megjelölt időszakon belül az utca ezen – bár rövid, de annál meghatározóbb - szakaszának épületeit, tulajdonosait. Jelen írásban nem törekedtem minden épület teljes történetének feltárására, s dolgozatom nélkülözi a levéltári források bemutatását is, de mégis úgy érzem, tájékoztat a legtöbb változásról.

A mai utcaelnevezéseket alapul véve az Ady Endre utcának (7-es főközlekedési út) Szent István utcától keleti irányban a Blaha Lujza utcáig terjedő szakaszáról szól ez az írás.

A következő épületekről van szó:

Az utca északi oldala
Ezen a részen a múlt század első éveiben – szemközt az épülettel - a vasúti szálló teniszpályája volt, illetve kissé távolabb a vasúti dolgozók szolgálati lakásainak helyet adó épület állt itt.

Vasútállomás[1]
A kereszteződéstől mintegy 150 méteres távolságra épült meg 1896-ban a Vasútállomás. A Kaposvár és Fonyód közötti vasútvonalat 1896. július 15-én adták át a forgalomnak. A korabeli sajtó a következőképpen számolt be az eseményről: „A kaposvári-fonyódi vasút meg van nyitva a személyforgalomnak. Kaposvár és vidékének, úgy a vasút menténi községeknek a Balatonpart felé tehát megvan a biztos, gyors közlekedés, mi nagy szükséget pótol, különösen az őszi és téli rossz utak alkalmával. A magyar királyi államvasutak zágrábi üzletvezetőségének kezelése alá tartozó kaposvár-fonyódi helyiérdekű vasút Kapos-Füred, Jád, Osztopán, Somogyvár, Lengyeltóti és Fonyód-fürdő telepállomásokkal, továbbá Öreglak, Puszta-Berény, Fekete-Bézseny megálló-rakodó helyekkel július 15-én a nyilvános forgalomnak átadatott.”

Vasúti állomás, 1902
 A vasútvonal megépítését gazdasági érdekek indokolták, tehát azt nem a fürdőélet hozta magával, hanem fordítva: a vasút mozdította elő – mint mindenütt – a nyaralótelepek fejlődését.
A Kaposvár-Fonyódi Helyiérdekű Vasút részvénytársaság néven alakult földesúri konzorcium tagjai – többek között a környékbeli földesurak, a lengyeltóti Zichy, a somogyvári Széchenyi, az öreglaki Jankovich-Bésán, a niklai Berzsenyi, a pusztaberényi Tószegi-Freund, valamint a fonyódi halászati bérlő Rosenberger Simon – erősen érdekeltek voltak a vicinális létrejöttében.
A típusterv alapján készült épület idővel kicsinek bizonyult, az 1930-as években kibővítették,
1936-ban ezt írta a Balatoni Kurír: „Régi panaszuk a fonyódi és környéki ingatlantulajdonosoknak, hogy a szép bélatelepi, boglári és több déli oldali állomás közül a fonyódi állomás kortól elmaradott külsejével és elég kis befogadóképességével egyáltalán nem tartja azt a színvonalat, amit a mindig híresebbé váló Várhegyével, egyre forgalmasabb és emelkedőbb színvonalú Fonyód község és fürdőtelep elvárhatna..., a MÁV jövő évi, balatonfejlesztési programjában az elsők között szerepel, hogy Fonyód község vasútállomását modern, a kor minden igényének megfelelő állomássá bővítik ki.”

Vasútállomás, 1930 körül
A II. világháború időszakában készült el az állomás épülete előtti téren a hősi halált halt katonákra emlékező szobor, amely egy talapzaton álló szuronyos katonát ábrázolt. A szobor bizonytalan körülmények között a háború forgatagában eltűnt, de a talapzat megmaradt, ebből is be lehet azonosítani az egykor volt állomásépület helyét. A szobor talapzatára 2001-ben a városvédő egyesület országzászlót állított, környékén van a város buszállomása.

Az állomásépületet az 1980-as években lebontották, és szemben a kollégiummal – a volt szolgálati lakások helyén - építették fel az újat. A MÁV 1983-as fejlesztési tervei között is szerepelt az új fonyódi állomásépület megtervezése.[2]
„Az új vasútállomás épületének létesítésénél biztosítani kell a vasút és a Balatonpart felé vezető út külön szintű kereszteződését. Szerkezeti és környezetvédelmi szempontból mindenképpen indokolt - nagy távlatban - a teherpályaudvar kihelyezése a budapest-kaposvári vasútvonal leágazó szakasza mellé.”[3]
Az új felvételi épületet 1986 nyarának végén adták át.

Felüljáró - Aluljáró
A vasútállomás környékének a rendezésével együtt járt az is, hogy 1958 februárjában már azt tervezték, hogy a móló és hajóállomás felé tartó közlekedés megkönnyítése érdekében felüljárót építenek.[4] A szezon kezdetére ugyan nem készült el, azonban 1958 júliusának végén már használatba vehették a gyalogosok a felüljárót, amely sok bosszúságtól kímélte meg a nyaralókat is, ugyanis sokan a hosszú időre leengedett sorompó miatt lekésték az induló hajót.[5]
A sínek feletti felüljárót – a vasúti vonal villamosítása miatt - 1989 őszén bontották le.
Az aluljáró építését - amely a Balaton Áruház elől indult a 7-es út és a vasút alatt a Fürdő utcáig 124 méter hosszúságban - 1990-ben kezdték el, és az 1991-es szezonra készült el.
„A gyalogos-aluljáró szükségessége régebben felvetődött már, s most végre együtt van az a 80 millió forint, amelyből megépítését finanszírozzák. A BIB, a MÁV, a Közlekedési Főigazgatóság, a városi és a megyei tanács anyagi és szakmai összefogása segíti elő a 124 méter  hosszú aluljáró megépítését. A fonyódiaknak és az évek óta visszatérő vendégeknek ez a 124 méter valóban a boldogság útja lesz. Az aluljáró - 4,5 méter széles, 2,5 méter magas - lehetővé teszi, hogy a 7-es főút, a vasúti sínpárok és a Fürdő utca végre balesetmentesen elkerülhető  legyen a gyalogosok számára. Ez azonban még csak a terv; megvalósítását szeptemberben kezdik, és az ígéretek szerint a jövő év májusában vághatják át a szalagot.” – írta a megyei lap.[6]
Az aluljárót 1991 júniusában adták át a gyalogos forgalomnak, amelynek költsége 100 millió forint volt, s ezt az összeget megosztották a közúti igazgatóság, a fonyódi és a megyei önkormányzat, valamint a Balaton Intéző Bizottság között. Az aluljáró jelentősen megkönnyítette és biztonságosabbá tette a gyalogos és közúti forgalmat.[7]

Az utca déli oldala

1.
Szálloda és étterem ­­- Járási Központ - Továbbképző Központ – Kollégium[8]
A Kaposvár – Fonyód helyiérdekű vasútvonal átadása 1896. július 25-én történt meg, ekkor készült el a fonyódi vasútállomás épülete is. Igény mutatkozott arra is, hogy a sokasodó fürdővendégek számára központi helyen szálláshely létesüljön.
A kaposvár-fonyódi vasútépítés befejezésekor a helyiérdekű vasúttársaság elhatározta, hogy a fonyód-fürdőtelepi vasútállomás környékén - a meginduló építkezésekre való tekintettel is - szállodát építtet. E célból Basch Fülöptől megvette azt a 800 öles sarok telket, amelyre a ma is álló emeletes, szép, 20 szobás szállodát 1897-ben felépíttette, majd bérletként hasznosította. Egy 1896 nyarán megjelent híradás tudatja velünk, hogy „míg a fogadó ki nem épül, míg a kellő berendezést meg nem nyeri a telep, addig sok vendégre nem számíthat, mert hiszen még lakás sincs, a hol meghúzhassák magukat. E tekintetben azonban megnyugtató felvilágosítást adott közelebb a lengyeltóti uradalom kormányzója, hogy a fogadó egy év alatt kiépül, működik is a közelben lévő téglagyár egész erővel.”
A cikk megjelenése után két héttel megnyílt a vasútvonal Kaposvár és Fonyód között, és az alábbi beszámolót olvashatjuk 1896 július végén: „A csak most megnyílt kaposvár-fonyódi vasút pedig valóságos áldás a fürdőre, mert a székvárosból könnyű most már a közlekedés. Ha a fogadó elkészül, a mi életszükséglet – tömegesen fognak idejönni pár napra, különösen szombaton–hétfőig, hogy a fürdőt élvezhessék. A fürdőtelep még csak részben épült ki, mely egyik legszebb pontja a déli Balatonpartnak.”
A következő év tavaszán, 1897. áprilisában jó hírrel szolgálnak, hiszen „a fogadó építkezés lázas erővel folyik, hogy a közelebbi idényben már helyet adhasson a vidékekről érkező vendégeknek; nem is hasonlíthatjuk a személy forgalmat a múlt évihez a fogadó kiépítésénél fogva, mert eddig nem volt hely, hová a vidéki vendég menekülhetett volna, mindenki meg nem szállhatott be a villatulajdonosokhoz. Most majd tartózkodás nélkül jön a fürdővendég, mert van biztos helye; megfürdik s tovább megy, a másik követi; szóval az élénkség sokkal nagyobb lesz, a mi használni fog nem csak a fürdőhely renoméjának, hanem a vasút részvényeseinek is.” 
És eljött a nyár, 1897. július 25-e, amikor ezt írta a Somogy című újság: „Fonyódon vasárnap, 25-én nyitják meg az újonnan épült fogadót nagy ünnepélyességgel. Nem csak a telep vendégei lesznek ott, hanem a szomszéd fürdők, sőt Kaposvárról is sok érdeklődőt várnak jó idő esetében. Lesz bankett és vigalom világos virradatig. Nem is kell mondanunk, hogy a fogadó közszükséget pótol, s ezután a kirándulók is biztos szállással bírnak az idény bármely időpontján. Nem is kell mondanunk, hogy a szállók kényelem és jó ellátás tekintetében ki lesznek elégítve.” A Somogy c. lapban nem egy kirándulási beszámoló után olvashattuk azt, hogy „délután 1 óra után már ebéd volt a Vadkerty fogadóban jó kedv, jó ételek és jó italok mellett… A Vadkerty fogadóban szólt a zene, csengtek a poharak s folyt a vidám társalgás…”

A Vasúti Szálló
A szálloda vezetésére sikerült a kitűnő konyhájáról híres dombóvári vasúti étterem tulajdonosait, a Vadkerty fivéreket megnyerni, akik aztán 6 éven keresztül bérelték azt. „A szállodában a legelső fürdővendégek Pécsről három szép lányukkal Szilyék, ugyancsak Pécsről Rökk Gyula táblabíróék és az öreglaki Vogl Nándorék, szépségéről messze földön híres Irma nevű lányukkal, a mai keszthelyi Reischl Richárdnéval voltak. A fonyódi Vadkerty féle szálloda jóságát mi sem mutatta jobban, mint az, hogy kicsinyek és nagyok, csak úgy, mint a dombóvári állomáson, el nem mulasztották volna, hogy legalább a híres Vadkerty féle tejszínhabos uzsonnakávét a vele járó kitűnő kuglóffal meg ne ízleljék. Ide, a Vadkerty féle szálloda éttermébe jártak le az „ősbélatelepesek”, ha itt-ott szórakozni akartak és hallani kívánták Bertók Dina lengyeltóti cigánybandájának édes-bús balatoni nótáit.”
A nagyvendéglő bérlője Mayer Benedek „mindent elkövet vendégei szórakoztatására. Nagy költséggel épített teniszpályát, tekepályát, a gyermeksereg részére hintákat és más mulattató játékféléket. Csuda-e hát, hogy a közönség iparkodik meghálálni költséges fáradozásait, amelyeket a fürdőző közönség érdekében kifejt.”
Azt gondolnánk, hogy az épületben csak nyaranta rendeztek bálokat, azonban 1898. januárjában a „lengyeltóti és Balatonparti fiatalság fényes vigalom rendezésére készül, mely f. hó 29-én lesz; a Vadkerty testvérek vendéglőjében szerepelni fog a Balatonparti specialitás, a halászlé is. Okosan teszik, a téli idényre is le kell foglalni Fonyód fürdőtelepet.” Ugyancsak 1898-ban, a kikötő megépülése és átadása körül rendezett ünnepség miatt „a Balatonvidékről is számosan készülnek a fürdőhelyre, hogy egy jó napot töltsenek Vadkerty fogadójában, hol a jó ételek, italok és czigányzene mellett hihetőleg táncz is lesz.”
A fogadó teljesen birtokukba vették a Fonyódra látogatók és a helyiek egyaránt. A vendégek a fürdés után a hazulról hozott ebédet elfogyasztva a környező fák alatt hűsöltek, majd „a falatozás után betérnek egy-egy pohár jó hideg sörre Vadkertyhez, ki készséggel szolgál nekik frisset, finomat, mert hát igen jól tudja ám ez a mi virtuóz vendéglősünk azt az arany igazságot, hogy a szegény ember pénze is csak olyan ám, mint a gazdagé.” Egy 1902-es beszámolóból tudjuk, hogy „A Fonyód–Fürdőtelep szálloda kertjében együtt ülnek és isszák sörüket: a főbíró meg az inasa, a nagyságos asszony és a szobaleány, a zsidópap meg a plébános, a polgármester meg a kereskedősegéd és a báró meg a lovásza.”
Az 1900-as évek első éveiben egy Ernyey nevű vendéglős bérelte, aki nyomtalanul tűnt el Fonyódról, majd 1905-ben Mayer Benedek következett, aki több, igen szép kivitelezésű képeslap kiadójaként is beírta magát Fonyód történelmébe. Az újság a következőképpen méltatta: „A fürdőtelepi vasúti vendéglőben Mayer Benedek igen sikerült kabarettel egybekötött táncmulatságot rendezett. Nem kímélt sem költséget sem fáradságot, csak hogy vendégei szórakozására semmi kívánni való ne maradjon hátra. Mayer Benedek igazán életszükség volt a fonyódi fürdőtelep felvirágoztatására; mert ott bizony ma már - rajta kívül - sem a hatóság, sem a birtokosság nem tesz semmit; azaz tesz, de olyant ami a fonyódi fürdőnek csak visszafejlődésére szolgál. - Hatóságot ott csak a „kurtaksza” szedésnél lehet látni, egyébként alussza édes álmait, amelyből még a szúnyogok milliárdjai sem képesek fölébreszteni. - Aki egyszer Mayer Benedek szállójában megpróbálja a nyaralást, minden hátrány dacára visszamegy az oda évről évre. Nem is csuda, mert az előzékeny vendéglős a legcsekélyebb panaszokon is azonnal segít, konyhája pedig a vendéglői konyhák mintaképéül szolgálhat.”

Járási Tanács
1909 és 1914 között Vajda Endre fonyódi pékmester volt a bérlője. Ekkor a vasúttársaság a szállodát eladta Drechsler Nándornak, aki 1923-ban halt meg, de örökösei kezén megmaradt a szálló. Az épületet 1945 után államosították, 1950. szeptemberétől 1974. december 31-ig a Járási Tanács vette birtokba, majd 1975-től a Somogy Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának és a Polgárvédelem Országos Parancsnokságának Továbbképző Intézete volt. 1984. szeptemberétől középiskolai kollégium lett, a Balaton Kollégium nevet 2001. október 13-án vette fel. Az épület falán 2002. áprilisában emléktáblát helyezett el a Balaton Kollégium és a Fonyód Városvédő és Szépítő Egyesület.

2.
Thury villa – Útmesteri ház – Iroda - Patika – Rendőrség --- Posta
A Vasúti Szálloda bérlője, Vadkerti Gyula megvette a szálló melletti telket is, azonban azt 1906-ban továbbadta Thury Ákosnak[9], aki a vasútállomáson dolgozott hivatalnokként. Feleségével együtt akkoriban kerültek Fonyódra.

Thury villa
Előbb egy belső, verandás épületet emeltek a telekre, majd később még kettőt az utcafrontra. Ezek a mai Posta előtti területen álltak.
Egyikben volt később, az első világháború idején a fonyódi postahivatal. 1945 előtt Állami Útmesteri Hivatal és lakás is volt. 1945 után rendőrség, majd patika üzemelt bennük, amíg el nem készültek az új épületek.
Visszaemlékezés szerint a bal oldali házban volt a rendőrség konyhája, ill. szolgálati lakás, ahol a szakácsnő lakott családjával. A jobb oldali ház (amely szintén a rendőrséghez tartozott) mellett, hozzáépítve volt egy kisebb, lapos tetős épület, amelyben papírbolt, zöldséges és tejbolt is működött különböző időszakokban.[10]
A hátsó épületben – a tulajdonképpeni Thury-villában - éveken át a Tószegi-Freund féle Badacsonyi Bazaltbánya Részvénytársaságnak volt az irodája, ahol Goldberger Jakab irodavezető dolgozott. Az épületeket eladták, majd 1926-ban került államkincstári tulajdonba

3.
Üzletsor (balról – jobbra) – Népbolt - Posta

Üzletsor

-       Válly és Vadász[11] fűszer és csemegeüzlete
Válly Károly lakóhelyén, Kaposváron tartotta fenn fűszer- és csemege kereskedését, Fonyódon Vadász Miksával[12] társult, aki feleségével együtt vitte az idényjellegű boltot. Az üzlet később Milkovits József fűszer és csemegeüzlete lett.

-       Bellai fodrász-fényképész
Bellai János fodrász, felesége Kolovits Jozefa.[13]


Az üzletben dolgozott a trianoni döntést követő időszakban, mint fodrász-segéd Honti István[14] is, akit Bellai megtanított a fényképészet tudományára. Honti legendás hírű fényképésszé vált az évtizedek alatt. Képei országos lapokban, sőt, külföldön is megjelentek. Munkáival díjakat nyert, balatoni természetfotói különlegesek voltak. Nagy számban készített csoport-fényképeket fonyódi esküvőkön, az iskolában.



Honti feleségül vette a házaspár Elvira nevű leányát, s Bellai halála után a szalon ügyeit is ő intézte. 



A vállalkozás gyarapodott: női fodrászat, fényképészeti szalon, drogéria stb. Fotóiból képeslapok is készültek, ezek Bellainé kiadásában jelennek meg.



-       Vida István húscsarnoka
Vida István hentes-mészáros 1895. augusztus 17-én született Osztopánban. Felesége Jabuka Mária lett, 1936-ban Balatonlellén kötöttek házasságot. 1959-ben hunyt el. Az első világháborúban hősiesen harcolt.[15]
Itt volt később Farkas Jenő húsboltja is.

-        Népbolt -- Balaton Áruház

Az 1950-es évek elején jött létre az ún. „Népbolt” a korábbi üzletek helyén, az épület jelentős belső átalakításával, helyiségek egybenyitásával. A Népbolt árú-kínálata általános volt, tulajdonképpen majdnem mindent lehetett kapni: élelmiszer, cipő, rövid-méterárú, petróleum, stb. Itt dolgozott a Sárvári házaspár, Rácz Jenő, Bogárné Kató néni. A bolt egy légterű volt.
Amikor a fejlődő település, a járási központtá vált Fonyód és nyaraló közönsége már kinőtte, 1958 tavaszán hozzáfogtak egy új áruház építéséhez – amely a szomszédos épület mögötti telken valósult meg.

7-es út: Ibolya cukrászda, Népbolt
Posta
Abban az időszakban, amikor a környék épületei sorra újultak meg, nem kerülhette el sorsát a Balaton Áruháztól nyugatra eső telekrész sem. Ide a fonyódiak és az itt nyaralók régi vágya, a korszerűtlen, szűk postahivatal helyett tágas, a legnagyobb igényeket is kielégítő modern irodaépület készült 1971-ben. Nagy reményeket fűztek hozzá, hiszen a „7-es út mentén, a vasútállomás közelében épülő, négyszintesre tervezett irodaház azon kívül, hogy javítja majd a postai szolgáltatást és a postai dolgozók munkakörülményeit, kellemes színfoltja lesz Fonyód központjának is. Az épület tervezésénél figyelembe vették Fonyód postaforgalmának gyors ütemű fejlődését - az utóbbi öt évben évi tíz-tizenhárom százalék volt az emelkedés -, szükség esetén akár száz dolgozót is el tudnak helyezni. Az új telefonközpont üzembe helyezését azonban technikai problémák miatt csak későbbi időpontra tervezik. Így a távbeszélés terén továbbra sem várható gyors javulás. A mintegy 15 milliós beruházás építési munkálatait jó ütemben végzik a kivitelezők, így minden remény megvan arra, hogy a tervezett időpontnak megfelelően már a jövő év közepén átadják a forgalomnak.[16] A következő év tavaszán már arról számolhatott be a megyei sajtó, hogy az építkezés a Somogy megyei Építőipari Vállalat kivitelezésében jól halad, a tervezett átadás ideje június 30. volt.[17]

Posta

Az egy évvel későbbi beszámoló arról tájékoztatott, hogy vitát kavart a lépcsőháza, amely nem felelt meg az előírásoknak, balesetveszélyes volt, és a későbbiek során át kellett építeni.[18]
Rövid időszakra az 1974-es évben a járási tanács is a posta emeleti részébe költözött.

Posta
4.
Vasút-utca és Sipos Flóra dohánytőzsdéje – Balaton Áruház
Fekete Gyula a Thury-féle házhelyek melletti parcellán, szemben a vasútállomással kis üzletházat építtetett s azt az 1900-as évek elején már bérletként hasznosította. Első bérlője Kajos Ödön Vilmos cukrász és felesége, Sipos Flóra volt, aki ott 1908 körül bazárt rendezett be és emléktárgyakat árusított.

Bazár
A férj 1851. február 14-én született, r. kat. vallású volt, Kaposváron lakott, amikor Lengyeltótiban összeházasodtak 1909. június 6-án.[19] Sipos Flóra Franciska Nagyváradon született 1876. január 29-én. Apja Schwartz Ignác, anyja Stern Johanna (Hánni). Amikor 25 éves korában, 1901-ben megváltoztatta a családnevét, izraelita vallásúnak írták.[20] Házasságkötésének időpontjában fonyódi lakos volt.



Pecsétnyomóján a következő felirat szerepelt: „Sipos Flóra tőzsde és bazár üzlete a vasút mellett Fonyód fürdő”.

Bazár

Férjével együtt sok szép fonyódi témájú képeslapot adtak ki a századforduló utáni években.
A Szent István utcában az ún. „Rákóczi” villa melletti 290 négyszögöles telket vette meg 1908-ban, és már a következő évben felépítette rá a „Flóra” villát.



Ebben az időszakban több hirdetése jelent meg, amelyben a bazárt és a nyaralót népszerűsítette országos napilapokban, Balatonnal foglalkozó könyvekben.
Néhány év múlva Budapestre költöztek, ahol cukorkaüzemet létesítettek.


Utóda az első világháború idején Kalász Sándor volt vegyeskereskedés-szerű kis üzlettel.
Kalász 1885-ben született, felesége Szokoly Dávid Matild volt, akit helyettes postamesternőnek nevezték ki.[21]

Kalász Sándor üzlete
A hivatalos lap adott hírt arról, hogy 1928. év elején a kaposvári törvényszék ellene a csődeljárását megindította, majd vagyonhiány következtében az év nyarán meg is szüntette.[22]


1935-től kezdődően Kerbolt László Fagylaltszalonjának adott helyet,
A II. világháború időszakában feljelentették Kerboltot és feleségét, hogy várják az oroszok érkezését, rádión angol és orosz híreket hallgatnak, valamint megvádolták őket azzal, hogy zsidók. A nyomozás kiderítette, hogy a rádiót nem tudják hallgatni, Kerbolt pedig a nagyszülőkig igazolta keresztény származását. Feleségét (Rakasz, 1900, anyja Herschkovich Ilona) Fonyódról deportálták, a Holokauszt áldozata lett.
Kerbolt 1935-től kezdődően 1944. június 1-ig Fekete Gyula ügyvédnek fizette az épület bérleti díját, s mivel őt deportálták, érdeklődött a községi hivatalban, hogy ezentúl kinek fizessen?

Kerbolt László fagylaltozója
A háború után Kerbolt László és Gizella nevű felesége a Hunyadi János utcában lakott.
Az utca gyerekeinek rendszeresen adott friss krémest. Államosítás után a Volga cukrászda mögötti cukrászüzemben dolgozott, süteményeket és fagylaltot készített az 1960-as években is.
1971-72 környékén halt meg, felesége ezután öngyilkos lett.

Később Ibolya cukrászda néven ismert fagylaltozó, a Kaposvári Vendéglátóipari Vállalat egysége volt a Lidérc italbolttal, a Volga, a Nefelejcs cukrászdákkal, a Rianás és a Sirály szállókkal együtt.

Az épület jobb oldali részéhez építettek egy helyiséget, amelyben 1947-től kezdődően Czúcz István fodrászüzlet kapott helyet. Itt dolgozott Czúcz István és felesége, testvére Béla, Horváth György és felesége.
Az üzletet – a környék többi, magánkézben lévő egységével együtt - 1950 júniusában államosították. Kárpótlásként 1958-ban a Jókai utcában kaptak telkeket a családok: Honti – Komáromi, Czúcz István, Farkas Jenő, Kerbolt László.

Az épület kb. a Dísz téri turisztikai pavilon, az aluljáró helyén volt, közvetlenül mögötte kezdték építeni a Balaton Áruházat 1958-ban. Ezt követően elbontásra került a mellette lévő Népbolttal együtt. Ezzel szemben volt a vasúti dolgozók szolgálati háza.

Bontják a fagylaltozót és a Népboltot

Balaton Áruház
Az építtető a Somogy megyei Népbolt Vállalat volt: „A télen szebbek, korszerűbbek lettek a népbolt üzletei. Hét boltegység »generáljavítást« kapott. Fonyódon e napokban kezdődik meg az ország legkorszerűbb kisáruházának építkezése. A fonyódi Népbolt csaknem teljesen üvegből készül majd. A tervezők terveik elkészítésénél nagyszerűen használták fel az üveg reagálását a hőhatásokra.”[23] Az építkezés folyamatáról időnként beszámolót is olvashattak a megyei lapban: „A Balaton hűvös szele csap meg. A fonyódi népbolt mögött új népbolt vagy inkább áruház betonváza bontakozik ki. A kiváló osztrák zsaluzódeszkákkal készült betonra jóleső érzés rálépni. A szakosított, hatalmas oszlopcsarnokos népbolt óriási kirakatai lassan kibontakoznak. December 1-re tető alá kerül. Jövő év júniusában már itt vásárolhat a Fonyód környéki Balaton-part. […]”[24]

Balaton Áruház

Az építkezés és a településkép változásai mindenki számára látványosak voltak, a megyei lap is időről-időre hírt adott a község szépüléséről: „Fonyódon nem kis meglepetés éri azokat, akik a régi, ósdi központi népboltot fogják keresni. Az állomással szemben lévő elavult áruháznak akkor már csak hűlt helyét találják. S még valamit: egy korszerű áruházat. Építését már a múlt nyáron megkezdték. A több mint másfélmillió forintos beruházással készülő modem áruház már egyre inkább kibontakozik. Az árkádok nemcsak a modern építészeti stílust akarják kifejezni, hanem megoldják a ki- rakatproblémát is. Légszigeteléssel védik az áruház látogatóit a nyári hőség, a téli hideg ellen.  Ma még csak vonalakban látszik az áruház belső képe, még csak félig készek a földszinti és emeleti elárusítóhelyek, a raktárak és hűtőkamrák, de május-júniusban már teljes szépségében  bontakozik ki az épület A nyári főidényben pedig már a vevők rendelkezésére áll. Az áruházzal szemben is új létesítmények sorakoznak: elárusító pavilonok. Igaz, ezeknek csak egy része a Népbolté. Tejet, tejterméket, balatoni emléktárgyat lehet vásárolni bennük. Itt talál otthont az Idegenforgalmi Hivatal fonyódi kirendeltsége is.”[25]

A fagylaltozó hátulról, szemközt a vasútállomás

Sajnos az építkezés kivitelezése – előre nem látható nehézségek miatt – csúszott[26], így a korábban tervezet 1959-es nyitás helyett, csak 1960 áprilisában adták át a vásárlóközönségnek.


Az elkészült áruház nyitását jó előre beharangozták, számítva a kiemelt érdeklődésre:
„Április 2-án, szombaton nyílik Fonyódon Balaton Áruház, a Balaton-part egyik legreprezentatívabb létesítménye. Az áruházban méteráru, cipő, készruha, divatáru, fehérnemű, kötöttáru, továbbá villamossági, műszaki, illatszer, üveg, edény, papír, sport- és játékáru, valamint élelmiszer és csemegeárúk bő választéka áll kedves vevőink rendelkezésére.”[27]





A nyitás több mint sikeres volt: „Szép ez az áruház, válóban a Balaton-part legszebb, legimpozánsabb üzlete. Építésére 2 millió 700 ezer forintot fordítottak. Tetszetős az 50 méter hosszú kirakat, bent pedig az áruk elrendezése nyeri meg a vásárlók tetszését. A földszinten a csemege-, élelmiszer-, háztartási és villamossági, valamint piperecikkek, az emeleten a cipőkonfekció, a női és férfi-divatosztály kapott helyet. A 3 millió forintos árukészletből nemcsak a fonyódiak, hanem a járásbeliek és az itt üdülők is kedvükre válogathatnak.”[28]


Épül a Balaton Áruház


5.
Balaton kávéház és vendéglő - Porkoláb – Rianás - Delta



A nagy üzleti érzékkel rendelkező Fekete Gyula kaposvári ügyvéd vette meg a vasútállomással szembeni saroktelket és arra nyaralót épített, majd fürdővendégeknek adta ki. Később a Balaton étterem és kávéház kapott helyet benne, a mostani Delta Étterem helyén.

Fekete Gyula villája, 1901

Itt egész éven át fogadták a vendégeket, akiket 3-4 fogásos ebéddel és étlap szerinti vacsorával vártak. Bérlője Szokoly Dávid István[29] volt. Ugyanitt volt a székhelye a Sándortelepi Fürdőegyesületnek is, megtekinthető volt nem csak az állandó fürdőközönség névjegyzéke, hanem a kiadó lakások hivatalos nyilvántartása is.

Balaton Kávéház és Étterem
Később ez az épület lett Porkoláb László vendéglátó-egysége.
Ezt követően lett a sokak emlékezetében még mindig létező Rianás étterem – söröző - borozó. Az utcafrontnál bentebb lévő épület előtt állt egy később készült, lapos tetős épület, rajta a felirat: Rianás.

A Rianás étteremről pozitív hangulatú cikk nem igazán jelent meg a megyei lapban. Több alkalommal közöltek a kiszolgálás, a kiszolgált étellel, az étterem berendezésével, környezetével kapcsolatban lehangoló tartalmú cikket, mint pl.: a vendégnek kb. 1 órát kellett várnia, mire megkapta az étlapot, újabb 20 percet, mire az ehetetlen menü-ételt megkapta, amely az étteremben lévő három kutyának sem kellett, stb.[30]

Rianás
Egy másik alkalommal a családjával sörre várakozó vendéget a pincérek hosszasan kerülgették, miután ő megszólította őket, közölték: nincs poharuk. Ekkor a vendég az asztalokon összeszámolta a már gazdátlanul álló üres poharakat, ami megmagyarázta, miért nincs tiszta pohár a söntésben, pl. csak az egyik asztalon 16 pohár volt. Szóvá tette a kiszolgálás milyenségét.[31] Az előző év szilveszteri mulatsága viszont remekül sikerült annak ellenére, hogy nem volt áram a Rianásban. A hangulat nagyon jó volt, mindenki megelégedésére sorsolással (újévi malac, torta) zárult a 7.900 Ft tiszta bevételt hozó mulatság -–másnap tíz órakor ment el az utolsó vendég.[32]
A vendéglátóipari-egység idővel elavulttá vált, ezért pártszinten is azzal számoltak, hogy a helyén újat kell építeni. Mindennek finanszírozását – szálloda nélkül, csak étteremről lehet szó – a Belkereskedelmi Minisztérium bevállalta.[33] Az épületkomplexumot 1968 tavaszán bontották el, s úgy tervezték, hogy – ideiglenesen – parkot hoznak létre a helyén.[34]

A megyei vezetők – látva a siófoki Delta-komplexum épülését – azt javasolták 1968-ban a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezérigazgatójának, hogy Fonyódon is építsenek hasonlót.[35]
A következő év nyarán már az volt a terv, hogy a Pannónia Vállalat balatonmáriai példára egy Delta-éttermet építtet Fonyódon is – a Rianás helyére.[36]

Delta

A vállalat igazgatója egy sajtótájékoztató keretében árulta el 1969 őszén, hogy már építik a fonyódi Deltát, amelynek költsége 14 millió forint, 6 milliót hitelből, 8 milliót saját erőből tesznek hozzá.[37]
Az 1970-es esztendő elején részletes tájékoztatást adtak az építkezés körüli tudnivalókról, természetesen kisebb csúszás is közbejött a decemberi kedvezőtlen időjárás miatt. Mindenesetre erős ütemben építették a 200 személyes Delta éttermet. A tervek a Kereskedelmi Tervező Intézetben készültek, a kivitelező a Tanácsi Építőipari Vállalat volt, az alkatrészeket a kaposvári előregyártó telepen gyártották le, de közreműködött – igaz, kisebb hibákkal – a Baranya megyei Építőipari Vállalat is. S hogy milyen lesz a fonyódi Delta? A válasz így hangzott Szendrői Pál szájából, aki a Pannónia balatoni egységeinek volt az igazgatója: „Télen-nyáron üzemel majd, s reméljük, hogy jól érzi magát itt a vendég. A berendezési tervek is készen vannak már. Az étterem, a magyar terem, a bisztró és az emeleti presszó berendezését a pacsai faipari szövetkezet vállalta. S a másodosztályú étteremhez is már készülnek az egyedi porcelán felszerelések.”[38]
Tavasszal előrehaladott állapotban volt már az építkezés, így egyre sűrűbben közöltek hírt róla. A vállalat vezérigazgatója így tájékoztatta az érdeklődőket: „A fonyódi Delta étterem már épül - jegyezte meg Somogyi  elvtárs. - Ez az egység főbb szerkezeti vonásaiban a siófoki »névrokonát« követi, de méretei meghaladják azt. Az Ady út felőli oldalára kerül a nagyobbik, négyszáz személyes étterem, ennek egyik hátranyúló csatlakozása a bisztró - óránként 300 adag ételt szolgál ki -, a másik egy kisebb, százötven személyes étterem lesz. A konyha a három helyiség által bezárt térségbe kerül. A nagy étterem elé háromszáz személyes kerthelyiség épül. Az emeleten a fedett bárt és a nyitott teraszt helyezzük el, és »zsúfolt ház« esetén összesen mintegy kétezer vendéget tudunk leültetni, és - reméljük - gyorsan kiszolgálni.”  
A vezérigazgató tájékoztatójából kitűnt, a Delta komplexum mellé a negyedik ötéves terv időszakában szálloda is csatlakozik Fonyódon. A négy-öt emeletes, 150-200 fekvőhellyel rendelkező hotelt az elgondolások szerint az étteremmel fedett közlekedő köti majd össze. A Delta étterem egyébként részleges üzemeltetésre is alkalmas lesz. Így a helyi lakosság igényeit egész éven át, kellő választókban ki tudja majd elégíteni. S hogy az annyira fontos határidőről se feledkezzünk meg: az idén július első felében nyit a fonyódi Delta étterem.”[39]


Az eredetileg tervezett időponthoz képes néhány hónappal később lett teljesen készen.
Az országos sajtó is beszámolt arról, hogy az egykori Rianás helyén adták át 1970. október 16-án pénteken a Balaton-part harmadik legnagyobb Delta éttermét rendeltetésének. Konyhájában 600 személyre tudtak főzni, és azt tervezték, hogy a szomszédságában egy 130 fős turistaszállót építenek.[40]

A megyei lap részletes bemutatást szentelt az avatásnak:
„Mintegy 15 millió forintos költséggel elkészült Fonyódon a Delta-program harmadik létesítménye a vasútállomással szemben. Az épületet ünnepélyes keretek között adta át tegnap Somogyi Jenő, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezérigazgatója. Az építkezés 1969 szeptemberében kezdődött, és az eredeti befejezési határidő, 1970. június 30-a lett volna. A kivitelező - a Somogy megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat - elsősorban az alvállalkozó gondatlansága miatt nem tudta az ígért határidőre befejezni a munkákat. Sajnos, most is csak a földszinti tér készült el, az emeleten jelenleg is dolgoznak. Az épület újabb, s remélhetőleg végleges befejezési határideje ez év november 15-e. A fonyódi Delta mintegy 50 százalékkal nagyobb siófoki és balatonmáriai társánál, s ez elsősorban a bisztrónak, illetve az emiatt megnövelt étteremnek tulajdonítható. A konyhát 600 személyesre tervezték, és a nagy étteremben, valamint a magyaros különteremben 400-500 ember tud egyszerre helyet foglalni. A téli időszakban a földszinti nagyterem egyik harmadát zenés presszóként üzemeltetik. A tervek szerint a jövő évben megkezdik a Delta szomszédságában a 100-120 ágyas, télen-nyáron üzemelő touring hotel építését is, ez előreláthatólag tízmillió forintba kerül. […] Ezzel Fonyódon, a déli part egyik idegenforgalmi központjában lényegesen enyhülnek az étkezési és szórakozási gondok. S mindezt a korszerű, ízléses, minden igényt kielégítő Delta étterem biztosítja.”[41]

A Delta igazi főpróbája a következő szezonban volt, erről is olvashatunk: „Megkezdte első idényét az új Delta étterem-kombinát is. Fonyód egész külső képe megváltozott néhány év alatt. Régen a Rianás vendéglő állt itt a Delta helyén. Hombárszerű épülete, fészerhez hasonló kerti épülete falusias bélyeget nyomott a vasútállomás előtti térre. A Delta színes műanyagtetős épülete hatalmas üvegablakaival, ízléses berendezésével már valóban nemzetközi fürdőhelyre illő látványosság. Ma persze még a kiszolgálásra sem lehet panasz. Örülnek minden vendégnek, a cola kellemes hideg, a kávé kifogástalan, és kellemesen melegít az üvegen át besütő nap.”[42]
A főszezonban, 1970 júliusában a Delta bár 20 órától hajnali 3-ig, az étterem 7 órától éjfélig tartott nyitva, esténként népi zenét szolgáltatva.

6.
Posta – Lidérc
A háború előtti időszakban ebben az épületben működött a fonyódi Posta.

Posta
Az 1950-es években a „Lidérc” italboltnak adott helyet egészen az 1990-es évekig bezáróan.
Előbb az Országos Üdülő-Vendéglátóipari Vállalathoz tartozott, majd 1958-tól kezdődően a Somogy megyei Vendéglátóipari Vállalat vette kezelésbe. Utóbbi cég jobb gazdája volt, mint ahogy kiderül a Lidérc megújulásáról írott cikkből: „Sokan, akik Fonyódon a »Lidérc« italboltba benyitnak, már fordulnának is ki »ejnye, hát eltévedtem« - felkiáltással, mivel  az egykor köpködőnek csúfolt helyiség olyannyira megszépült, megcsinosodott, hogy még az sem  ismer rá, aki gyakorta be-betér egy-két pohár sörre. Minden nap fogadja itt valami meglepetés a vendégeket.” Az üzletvezető Fábián istván lelkesen sorolta az újdonságokat: „Április elseje óta a Somogy megyei Vendéglátóipari Vállalat kezelésében van az italbolt, s elmondhatom, nincs olyan kérésünk, amit ne teljesítenének. Amíg az Országos Üdülő-Vendéglátóipari Vállalathoz tartozott a »Lidérc«, addig valahogy elhanyagoltabb, rendezetlenebb volt. […] Az üzletet áruval is sokkal jobban ellátja az új »gazda«. A héten kifestik a helyiséget, képeket is kapunk. Azt hiszem, nem mindegy, hogy a Balaton partján, szemben az állomással csinos italbolt, vagy köpködő fogadja a vendégeket, a betérő külföldieket.” Kitért még arra, hogy egy új rakárhelyiséget is kapnak, ahol a sört tudják tárolni, valamint a kerthelyiség elé egy árusító pavilon is készül.[43]  
Az év nyarán már arról adtak hírt, hogy az italboltban nagy sikerrel használták a sörpisztolyt, amely mint ötletes, egyszerű és olcsó szerkezet meggyorsította a kiszolgálást.[44]

7.
Volga cukrászda
A fonyódi Volga cukrászdában tartott ellenőrzés megállapította, hogy a fagylalt gombóc 15 dkg helyett csak 13 és fél dkg volt, ill. a II. osztályú besorolás ellenére csak a pultnál szolgálták ki a vevőket.[45] A cukrászdából 200 db poharat, 50 kanalat és villát vittek el a vendégek.[46]
A fejlesztéseknek köszönhetően szörpautomatát helyeztek üzembe a kerthelyiség fagylaltozójában.[47]

7-es út, Rianás, Fagylaltozó

Egy látogató írta meg nem éppen kedvező véleményét személyes élményei alapján a cukrászdáról: „A fonyódi Volga Eszpresszó helyisége kicsi és levegőtlen. Hogy ne kelljen itt üldögélni, kimentem a kerthelyiségbe. Alig találtam egy ép széket. Egyikről hiányzott valamelyik léc, a másikból szeg, csavar állt ki. Az ülőkékre rászáradtak a madárnévjegyek. A földön mindenütt szemét. A kerítés félig kidőlve, félig kitörve. A presszó kertre néző ablakain vastagon a por, piszok. Némelyik művészhajlamú vendég emberfejet, lovat meg egyebet rajzolt ujjával az ablakra. Jött egy német társaság. Noha hely volt bőven, csak nehezen tudtak megfelelő asztalt találni, mindegyik piszkos volt. Az egyiket letakarították, s végre leülhettek. Az én asztalomon ugyancsak szennyes volt a terítő. Hamu, por, madárpiszok tarkította. Nagyobb gondot fordíthatna a Vendéglátó Vállalat az eszpresszóra.”[48]
Az sem öregbítette jó hírét, hogy hiába volt jó idő 1963 szeptemberében, nem tudták fagylalttal kiszolgálni a vendégeket. Az történt, hogy a cukrászüzemben nem tartották be a higiéniai követelményeket, ezért a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás megtiltotta, hogy fagylaltot készítsenek.[49]


8.

Patika

9.
Kertmozi
A fonyódi kertmozi a vizsgált útszakasz végén volt, műsora több korabeli plakáton, szórólapon fennmaradt. Az 1950-es évek második felében az egykori Velics villában is működött mozi, a Kertmozi a nyári szezonban szolgálta ki az érdeklődő közönség film-igényét. A mozikról szóló 1952-es cikk általánosan mutatja be a Balaton déli partjának filmszínházait, de Fonyódra is tudunk belőle következtetéseket levonni.

Kertmozi
„A hűvös idő ellenére nagy érdeklődés előzte meg a Balaton-menti kertmozik megnyitóját. 23-24-én került sor az idén a gyönyörűen megépített és berendezett kertmozik megnyitójára, melyet különösen a Balaton partján üdülő dolgozók igényeltek, hogy a legkülönbözőbb szórakozási lehetőségek mellett a filmszínházak tanulságos és nevelő műsorszámaiban is gyönyörködhessenek üdülési idejük alatt. A tél folyamán elcsendesülő Balaton-menti községekbe lüktető élet költözött az üdülők kapuinak megnyitásával, ahol a főváros és a vidék dolgozói pihenik ki egész évi fáradalmaikat a minden kényelemmel berendezett üdülőkben, Siófok, Balatonföldvár, Balatonlelle, Zamárdi és Fonyód üdülőinek, valamint a község dolgozóinak szórakoztató nevelését segítik elő a nyári hónapok során a múlt hét folyamán megnyílt kertmozik, ahol állandóan új filmekkel gazdag műsor várja a mozikedvelőket. A megnyitás óta eltelt pár nap alatt máris komoly eredményeket értek el a kertmozik, máris messze túlszárnyalták a zárt mozik látogatottságát.”[50]

A mozi nagyon népszerű volt, széles érdeklődési körű közönséget kellett kiszolgálnia: „A Balaton üdülőhelyei ebben az évben is várják dolgozóinkat. A jól végzett munka után a barátságos üdülőkben ezren és ezren élvezik a pihenés örömeit és sokféle lehetőség van a gyárak, üzemek, hivatalok dolgozóinak a szórakozásra. A balatoni üdülőhelyek kertmozijai is felkészültek, hogy a mozikat otthonossá és kellemessé tegyék és megfelelő műsorral szolgálják az üdülők pihenését. Ezek a mozik Budapesttel egyidőben mutatják be az új filmeket, a legújabb híradókat és kétnaponként váltják műsoraikat, hogy a dolgozók a kéthetes üdülés alatt több filmet is megnézhessenek.” Az 1952-es nyáron például műsoron volt a Mágnás Miska, a Déryné, a Teljes gőzzel, a Képzelt beteg Latabár Kálmánnal, de szovjet filmek is bőven bemutatásra kerültek.[51]
A fonyódi Kertmozit 1960 tavaszán szélesvásznúvá alakították át, neonvilágítással szerelték fel.[52]


10.

A vizsgált útszakasz végénél, a Blaha Lujza utcánál (lebontása után a helyén épült meg a Spar áruház parkolója) állt egy épület, amely helyet adott a Honti, majd a Komáromi Fotó cégnek. Honti István leányát, Lucát Komáromi Ferenc vette feleségül, s ők vitték tovább a fotós-vállalkozást.

***

Fotók forrása:
a szerző helytörténeti magángyűjteménye,
Honti István által készített fotók / Bellai fotó
Csutorás család, Huber-Czúcz Mária,
Fortepan, Egykor.hu, Hungaricana - Képcsarnok, 
Soósné Bacsinszky Csilla
Az újságcikkeket a Hungaricana adatbázisban találtam meg.




[1] A szerző „Fonyód fürdő-telep múltja képes levelező-lapokon” című könyve alapján.
[2] Somogyi Néplap, 1983. március 24. 3. Utasforgalom, menetrend.
[3] Somogyi Néplap, 1983. szeptember 6. 3. Falufórum Fonyódon.
[4] Somogyi Néplap, 1958. február 19. 1. Megkezdik a fonyódi vasútállomás környékének rendezését.
[5] Somogyi Néplap, 1958. július 31. 4. A fonyódi vasúti felüljáró.
[6] Somogyi Hírlap, 1990. június 14. 1. Süli Ferenc: 124 méter boldogság.
[7] Somogyi Hírlap, 1991. június 15. 1. Átmehetünk a fonyódi aluljárón.
[8] A szerző korábbi könyvei alapján (Fonyód fürdő-telep múltja képes levelező-lapokon, 2004., 2007.; Fonyód anno… : Fonyód régi képeken, 2007.)
[9]felső és kistúri Thury Ákos, MÁV. felügyelő, állomásfőnök. A somogyvármegyei Nagydobrán született 1874-ben. Középiskoláit Kaposvárott, a vasúti tisztképző tanfolyamot Budapesten végezte. Pályáját Fiúméban kezdte. Majd Döbrököz, Kurdcsibrák, Tapolca voltak állomáshelyei. 1914-ben Keszthelyre került állomásfőnöknek, ahonnan 1925-ben felügyelői rangban a zalaegerszegi vasúti állomás főnökévé nevezték ki.” In: Zala vármegye feltámadása Trianon után. 191-192. – 1903-tól kezdődően Wanka Ferenc állomásfőnöksége idején már hivatalnokként dolgozott a fonyódi állomáson, majd annak 1911-es halála után 1912-től állomásfőnök volt, 1915-ös kötetben már Keszthelyen volt, Zalaegerszegen utoljára az 1932-es kötetben szerepelt. In: Magyarország tiszti cím- és névtára vonatkozó kötetei. – Szerepelt az 1911-ben megalakult Sándortelepi Fürdőegyesület választmányi tagjai között. In: Budapesti Hírlap, 1911. augusztus 26. 15. Új fürdőegyesület a Balatonon. - 1931 márciusában agyvérzést kapott, orvosok kezelték, ekkor is zalaegerszegi állomásfőnök ­volt. In: Zalamegyei Újság, 1931. március 18. 3. – 1933. áprilisában vonult nyugalomba. In: Kis Újság, 1933. április 13. 5. Zalaegerszegi vasutasok ünneplése.
[10] Itt köszönöm meg Huber Csabáné Czúcz Mária szóbeli közléseit, önzetlen segítségét.
[11] A kaposvári törvényszék 1921. szeptember 14-én jegyezte be a Válly és Vadász közkereseti társaságot. Tártagjai Válly Károly és Vadász Mihály kaposvári lakosok, fűszer-, gyarmat- és terménykereskedők voltak. In: Központi Értesítő, 1921. október 6. 891.
[12] Vadász Miksa (Mihály) szőlősgyöröki származású volt, 1887. március 18-án született, apja Weisz Ignác, anyja Wilhelm Róza. 17 éves volt, amikor megváltoztatta családnevét (Névváltoztatási kimutatások, 1904. év 6. oldal 25. sor, BM rendelet 41205/1904). Budapesten 1927-ben, mint kaposvári lakos kötött házasságot Fischer Saroltával (1901), de tőle elvált 1932-ben. Második feleségével, Reisz Gabriellával (1897) 1936. június 28-án Budapesten keltek egybe, ekkor a férj fonyódi, a feleség érsekújvári lakos volt. Együtt dolgoztak a fonyódi boltban. Vadász Miksa a holokauszt áldozata lett, 1944 nyarán Fonyódról deportálták őket, felesége túlélte a háborút.
[13] Kolovits Jozefa Fiumében született 1889. február 1-én, apja József, anyja Stoker Anna. 1910-ben kötöttek házasságot. 1963-ban hunyt el. Fiúk, Bellai Ferenc borbély segéd volt, amikor 1930-ban 18 éves korában elhunyt. Leányuk Elvíra Fiumében született 1910. december 4-én, református vallású volt, fényképész. Fonyódon 1929 februárjában kötött házasságot Honti Istvánnal.
[14] Honti István Kiskunfélegyházán született 1896. december 18-án, apja István, anyja Mogyoró Lucza. Fodrász és fényképész volt, r. katolikus vallású. 1984. január 19-én hunyt el.
[15] Vida István gyalogos, hentes- és mészáros-segéd Fonyód. 1915. május 15-én vonult be és az orosz, román és olasz hadszíntereken harcolt 33 hónapig telefonista és kerékpáros beosztásokban. Részt vett a Toporoutz—Rarancze, Kirlibaba, Capul, Pruth és Piave-menti ütközetekben. A bronz v. é. és K. cs. k. tulajdonosa. A legnagyobb pergőtűz és rohamokban is mindenkor megállta a helyét. - Felesége: Jabuka Mária. Fivére: Vida Károly, Piavenél hősi halált halt. In: Légrády Elek (összeáll.): A volt magy. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak […] története (Pécs, 1938).
[16] Somogyi Néplap, 1971. október 14. 4. Postai irodaház épül Fonyódon.
[17] Somogyi Néplap, 1972. március 11. 1. Épül a fonyódi új postahivatal.
[18] Somogyi Néplap, 1973. október 26. 3. Lajos Géza: Védjük a munkások biztonságát.
[19] Lengyeltóti házassági anyakönyv, 28. srsz. A tanúk Schaller Alajos és Herbert József voltak.
[20] Névváltoztatási kimutatások, 1901. évf. 31. oldal 51. sor. BM 12165/1901. – Budapesti Hírlap, 1901. február 13. 13.
[21] Posta – rendeletek tára, 1925. november 17. 371.
[22] Budapesti Közlöny, 1928. január 13. 5.; január 31.; Budapesti Közlöny hivatalos értesítője, 1928. augusztus 1. 6.
[23] Somogyi Néplap, 1958. május 16. 5. Kovács: Akiknek jött váratlanul a nyár.
[24] Somogyi Néplap, 1958. október 19. 2. Szegedi Nándor: Építőipari szemlén.
[25] Somogyi Néplap, 1959. február 7. 5. Ahol már a nyárra készülnek.
[26] Somogyi Néplap, 1960. január 10. 4. Mikor készül el végre a fonyódi Népbolt üzletháza?
[27] Somogyi Néplap, 1960. március 29. 6.
[28] Somogyi Néplap, 1960. április 6. 4. Fonyódon megnyílt a Balaton-part legszebb áruháza.
[29] Dávid István felesége Schaffer Emília volt, gyermekeik: István (1887), és Matild Lujza (Nagykanizsa, 1885. augusztus 2. – Gyula, 1970. július 31.), aki annak a Kalász Sándornak lett a felesége, aki a szomszédos épületben rendezett be vegyeskereskedést. Gyermekük Magda Katalin 1919. április 10-én született. Ekkor mindketten 34 évesek voltak, r. kat. vallásúak. Fiúk 1906-ban született.
[30] Somogyi Néplap, 1954. július 11. 8. Még neki sem kellett.
[31] Somogyi Néplap, 1958. július 30. 5. Fonyódi bosszúságok.
[32] Somogyi Néplap, 1958. január 12. 8. Szilveszter a fonyódi Rianásban.
[33] MSZMP Somogy megyei Végrehajtó Bizottságának ülései.46. ö. e. 1965. április 20. Böhm József tárgyalásai Budapesten. 89. oldal.
[34] Dunántúli Napló, 1968. május 8. 4.
[35] Somogyi Néplap, 1968. július 20. 3. Üzletbarátság.
[36] Dunántúli Napló, 1969. július 27. 4. Balatoni „gyorsanziksz”…
[37] Somogyi Néplap, 1969. szeptember 14. 1- Folytatódik a touring-program.
[38] Somogyi Néplap, 1970. január 30. Delta étterem Fonyódon
[39] Somogyi Néplap, 1970. március 7. Százötvenmillió forint az éttermi és szállodai fejlesztésére.
[40] Népszabadság, 1970. október 17. 8. Új Delta étterem a Balatonnál.
[41] Somogyi Néplap, 1970. október 17. 1. Delta-avatás Fonyódon.
[42] Dunántúli Napló, 1971. április 14. 5. Hűvösen kezdődött a balatoni előszezon : Új Delta étterem a régi fonyódi Rianás helyén.
[43] Somogyi Néplap, 1958. április 19. 5. Lajos Géza: Újjászületett a fonyódi „Lidérc”
[44] Somogyi Néplap, 1958. június 11. 6. A fonyódi Lidérc italboltban…
[45] Somogyi Néplap, 1959. július 1. 6. Sok szabálytalanságot tárt fel a vendéglátóiparban tartott vizsgálat.
[46] Somogyi Néplap, 1960. november 25. 6. „Jó étvágyú” vendégek
[47] Somogyi Néplap, 1961. augusztus 18. 4.
[48] Somogyi Néplap, 1963. szeptember 11. 5.
[49] Somogyi Néplap, 1963. szeptember 21. 1. Nincs fagylalt, pedig keresik.
[50] Somogyi Néplap, 1952. május 30. 4. Megnyíltak a balatomenti kertmozik.
[51] Somogyi Néplap, 1952. június 29. 6. A Balaton melletti kertmozik gazdag műsoraikkal szórakoztatják nyaralóinkat.
[52] Somogyi Néplap, 1960. május 24. 6.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése