JÓZSEF ATTILA FONYÓDON

- a költészet napja margójára -

A magyar költészet napja 1964 óta József Attila születésnapja. A költő 1905. április 11-én született.

Talán nem ismeri mindenki ezt a történetet, ezért elmesélem:

Az 1970-es években jelent meg a niklai hagyományőrző-múltfeltáró Hársházi István (1905-1980) visszaemlékezése arról, amelyben felidézte a Fonyódhoz kapcsolódó élményeit.

Ezek szerint az 1930-as években Fonyódon volt segéd Nagy Géza cipészmesternél. Abban az időben Rózsás János (1905-?) szobafestő volt Horovitz Lajosnál és már ismerte József Attilát, a neves költőt. 

Horovitz Lajos épülete | szerző magángyűjteménye

Azt is beszélték, hogy Szentpáli nevű vasutas néha-néha elszállásolta Attilát az állomáson egy első osztályú kocsiban. A társasághoz tartozott Horváth János bádogos segéd, Szintén József (1906-1950) hentessegéd és Komáromi Lajos (1907-?) kőműves inas. A mai Bartók Béla utcai Posta épülettel szemben volt a Velics (ma Kossuth) erdő, ott szoktak találkozni, vagy a cipészműhelyben, amely vasárnap délelőtt mindig nyitva volt. 

A történet 1933-34 vagy ’35 nyarán játszódott le: Attilán fehér nadrág, fehér vászoncipő, kihajtott nyakú fehér ing volt. 

A Sirály szálló | forrás: szerző magánygyűjteménye

„Gyerünk a Sirályba sörözni!” - határozták el a fiatalok, s fölkerekedtek, irány a Sirály söntése. Attila velük tartott, de nem maradt kint. A belső helyiségben budapesti urak mulatták az időt. A fiúk észre sem vették, hogy Attila eltűnt, amíg a főpincér nem szólt, hogy nézzenek be az úri terembe.
Attila szavalt, az urak csendben, figyelmesen hallgatták.
A Balatonról, a Szigligetről, a Badacsonyról szólt a vers. Hosszú vers volt. Amikor elhallgatott a költő, kis csend lett, aztán taps. Attila meghajolt, és azt mondta: „Köszönöm, hogy meghallgatták a versemet”. Aztán Attila kiment társaihoz a söntésbe.
Odabent az egyik úr felvett egy pincértálcát, beletett valamennyi pénzt, aztán körbejárta az asztalokat. Ügy gondolták, hogy csak így egyszerűen nem adhatnák oda a pénzt, nem fogadná el. Behívták Rózsás Jancsit, neki adták át, ő pedig belopta Attila zsebébe.

(az Ifjúsági Magazin 1977-es cikke alapján közli Varga István könyvtáros)